A Mai Mai Miracle valahol a felnőtté válásról, a barátság erejéről, a tiszta gyermeki fantáziáról szól, ami kedvessé és varázslatossá tehet akár egy egyszerűnek tűnő vidéki tájat is, ahol a barátság erőt adhat megérteni és feldolgozni a halált.

 

A Sunao Katabuchi rendezte másfél órás film 2009-ben került kiadásra a Madhouse stúdió jóvoltából.

 

Maga a történet a második világháború után játszódik egy kis faluban, ahol a modern hűtőgép és a televízió a gyerekek szemében valóságos csodának tűnik. Ennek ellenére a falusi élet is varázslattal teli, ha az ember használja egy kicsit a fantáziáját. Shinko-chan és kishúga a gondtalan gyermekkor éveit élik, míg meg nem érkezik a faluba Tokióból apjával Kiiko, a nagyvároshoz szokott kislány, anyja halála után. A kislányt irigylik és kicsit különcnek tartják, mert neki 26 db-os színes ceruzája van és porcelán babája, szájfényt használ és lépcső van a házukban. Ettől függetlenül ahogy Shinko-channal összebarátkozik, megismeri a többi falusi gyereket is és jó barátokká válnak. Shinko-chan bevezeti saját fantáziavilágába, ahol az 1000 évvel ezelőtt itt lévő ősi főváros, Suo no Koi és az abban élő Nagiko hercegnő a főszereplő. Sajnos aztán a barátságba és a boldog gyermekévekbe beszivárog a szomorú valóság, melyet valamiképp fel kell dolgozniuk a gyerekeknek.

 

A zene Murai Shusei nevéhez fűződik, aláfestő zenék ugyan elég ritkán tűnnek fel, egyébként meg nem is nagyon hiányoltam őket, de ami van, az nagyon kellemes. Az ending lett talán a legjobb, Obata Minako előadásában remekül illik az anime hangulatához.

 

Összességében szerintem egy kedves, szerethető anime, mindenkinek ajánlom, aki szereti az életszerű történeteket.

 

Megnézem